Ó, be jó itt!... Veteményeskertünk ajtaja megett, melyen a gyümölcsösbe járnak, a sövényt vastagon befutotta a komló, amely általfonódik egy szép kökényfácskára, és ezen nyájas boltozat alatt áll az én kis asztalkám, amelynél oly jóízű az olvasás. Ide lopom ki magamat sok vasárnap délutánján és sok korán reggelen, mikor senki sem lát, senki sem bánt. Itt olvasok orozva, itt írok, itt sírok orozva.”

2019. január 15., kedd

Balla Zsófia: A gerlék

Az én gerlicém Emma,
alatta két fióka,
aki csak folyton enne.
Az anyjuk ül meredten
a virágláda-kertben.

S az Ősz a léptét lassan
visszafogja, magasan
fagyát fönt elviszi.
Fölöttünk jár, hogy loppal,
a forró, őszi lombbal
két gerle még beérjen.

In: Hóka fóka fióka (Versek gyermekeknek)
Bukarest, Kriterion, 1985.