Balaton szelet

 „Minő ragyogás, mennyi mosoly, mekkora élet a nyári nap sugarai alatt! Színe örökké változik, mint a szűz hajadon arca az első szerelmi vallomás közben. Ezüst és arany, smaragdos zöld és zafíros kék, amint verő napfény, rajzó bárányfelhő vagy viharos felleg terül el az égen. A magasságnak minden mosolyát, minden vidámságát, minden haragját, minden zordon indulatát visszatükrözi – hálával, ha kedves, daccal, ha mogorva a magasság. Nézz az égre, s meglátod a Balatont, nézz a Balatonra, s meglátod az eget. S a szél ha támad, a hullám is feltámad. Ugrál, játszik, kergeti egymást; cseveg, csattog, kiabál egymásra, s ha nekimelegedett, habos fürtökkel ékesíti fel homlokát.”

 Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül

A Balaton életérzés, lelkünk egy szelete. Körbebiciklizni a tavat, átkelni hajón a másik oldalra, beúszni a récék közé, vagy csak ülni a parton és nézni a vizet. Az alábbiakban könyveket ajánlok, tárgyuk a Balaton, szerepel köztük tudományos munka, szépirodalmi mű, ifjúsági regény, de segítségül hívom a filmeket is. Célom nem más, mint többféle megközelítésben rávilágítani a tó sokféle jelentésére.

A Nők a Balatonért Egyesület törekvéseinek szép és értékes összegzéseként látott napvilágot az eredetileg iskolai olvasókönyvnek szánt Balaton könyve, amely baedekerként is megállja a helyét. Bemutatja a tó természeti, gazdasági és kulturális értékeit, a helyhez fűződő irodalmi alkotásokat, s külön érdeme, hogy önálló fejezetben a környezettudatos magatartásra is felhívja a figyelmet. A szöveget gazdag fotóanyag és Somogyi Győző festményei teszik még élvezetesebbé.

Időzzünk még egy kicsit a Balaton földrajzi ismertetésénél. Ki kalauzolhatna bennünket jobban, mint Cholnoky Jenő, akit Lóczy Lajos mellett a Balaton legnagyobb kutatójának nevezhetünk. A 2004-ben Veszprém és Balatonfüred által kiadott, A mindig szép Balaton című kötet nemcsak Cholnoky 1937-ben megjelent Balaton című könyvéből, de más tanulmányaiból és előadásaiból is válogat. A Kubassek János bevezetőjével megjelentetett könyvet Cholnoky balatoni tárgyú akvarelljei illusztrálják.

S a természetrajzi barangolások után jelenjenek meg a tájban az emberek. Eötvös Károly Utazás a Balaton körül című munkáját műfajilag nehéz meghatározni, maradjunk most az útirajznál. Eötvös 1875. július 4-én indul el erdélyi íróbarátaival, hogy megmutassa nekik a Balaton természeti szépségét, népét, és történeti emlékeit. Az egykori utazást követve 20 év múltán írja meg s vezeti végig olvasóját a Balaton híres helyein, mondja el hozzájuk kapcsolódó emlékeit. Olvashatunk a Balaton-környéki várak legendáiról, Répa Rozi és Sobri Jóska szerelméről, megtudhatjuk, milyen volt egy badacsonyi szüret Kisfaludy korában, s miért kellett Jókainak megírnia az Aranyembert. A mű az anekdotikus elbeszélői forma és előadásmód kiemelkedő képviselőjévé avatta Eötvöst, aki ha írt, akkor a tolla fecsegett, írta róla Kosztolányi Dezső.

2012-ben, a Nemzeti Könyvtár sorozatban jelent meg Dornyay Béla - Vigyázó János Balaton és környéke részletes kalauza című 1934-ben kiadott munkájának hasonmás kiadása. Dornyay (muzeológus tanár), Vigyázó (jogász, a Magyar Turista Szövetség társelnöke) könyve átfogó képet ad a Balatonról. Az általános bevezetőben a földrajzi, biológiai ismeretek mellett kitér a Balaton képzőművészeti és irodalmi vonatkozásaira is, majd a tó két partja (Felső- és Alsópart) településeinek, tájainak számbavétele után a mai Zala megyei dombvidék nevezetességeit járja végig. A munka olyan pontos és szakszerű volt, hogy Cholnoky Jenő azt írta róla, e kis kötet után már fölösleges vállalat újabb kalauzokba fogni. Zárójelben jegyezzük meg, hogy a nagyalakú 2012-es kiadás nem igazán használható egy utazás alkalmával, továbbá az 1934-es kiadással ellentétben nélkülözi a "betűsoros mutatót".

S a XX. század elejének világából közelítsünk napjainkhoz. 2010-ben jelent meg kortárs írónk, Podmaniczky Szilárd interjúkötete, a Balatoni világok. Hét különböző szakma képviselői, a tűzoltóparancsnoktól a halászmesterig, a borásztól a hajóskapitányig mesélnek életükről, a tóhoz fűződő emlékeikről, s arról, hogyan élik meg balatoniságukat mindennapjaikban. Olvashatunk a legendásan erős Árok testvérekről, a Lellén jég alá merült emberről, akit Udvarinál fogtak ki a halászok tavasszal, Harangozó Ica néni, balatonboglári tanárnőtől pedig megtudhatjuk, mit is takar a távesküvő fogalma.

S evezzünk tovább a szépirodalom vizein, ajánlókban két elbeszélés-gyűjtemény is szerepel. A  Békebeli Balaton klasszikus íróink Balaton tárgyú novelláit gyűjtötte egybe. A két Cholnoky testvér, László és Viktor mellett itt van Krúdy Gyula és Rákosi Viktor is, s megtudhatjuk, hogy Ady Endre utálatos Muskétás tanár urát hogyan változtatta meg a Balaton a maga mivoltával és legendáival.

2012 tavaszán látott napvilágot a Noran Libro Kiadó Magyar írók novellái tematikus sorozatában a Balatoni szívhalászat című kötet a klasszikusokon túl a közelmúlt irodalmából is válogat, így találunk írásokat Galgóczi Erzsébet, Palotai Boris és Örkény István tollából is.

S hogy kerülnek ide az ifjúsági regények? Hiszem, hogy a jó gyerek és ifjúsági könyveknél nincsenek korhatárok. Nyulász Péter Helkájában Fáy András Sió című tündéres regéjét (1836) és Lipták Gábor Aranyhíd (1976) című kötetéből ismerős Helka és Kelén legendáját  továbbírva a két gyerekszereplő barangolásain keresztül ismerhetjük meg a Balaton múltjának titkait Tihanytól Sóstóig, a Szentbékkállai kőtengertől Balatonfüredig. S a történet a 2014-ben megjelent Ciprián - A Balaton hercege című kötetben folytatódik, melynek középpontjában Helka testvére, Ciprián kalandozásai során újabb titkokra derül fény: hogyan keletkezett a Sió csatorna vagy a földvár a Balatonnál. Jeney Zoltán Rév Fülöp s folytatása, a Rév Fülöp Fajszföldön meseregénye Balatóniában játszódik, sikerének legnagyobb titka a nyelvi leleményesség és humor, a Balaton és környéke az írói fantázia inspiráló terepévé válik.

S ha nekünk a Balaton nemzeti identitásunk szimbóluma, addig a berlini fal három évtizede alatt a németeknek a szabadságot jelentette, az elszakított családok nyaranta a tó partján találkoztak egymással. 2011-ben a német újraegyesítés huszadik évfordulójára a Berlini Collegium Hungaricum kiállítást rendezett Német egység a Balatonnál címmel. Az előbb Berlinben, majd Balatonfüreden a Vaszary Villában megrendezett kiállítás privát film- és fotóanyagok, visszaemlékezések, archív híradók, titkosszolgálati dokumentumok segítségével mutatta be a balatoni találkozások évtizedeit. 

Ingo Schulze Adam és Evelyn (2009) című regénye 1989-ben az osztrák-magyar határ megnyitásának nyarán játszódik. A könyv férfi főszereplője, Adam az egykori NDK-ban női szabóként dolgozik, felesége, Evelyn pedig pincér. A férfi hűtlensége miatt a nő Magyarországra utazik, hogy sok száz keletnémet menekülttel együtt a Balaton partján várja a határnyitást. A férfi Evelyn után indul, és végül átjutnak az osztrák-magyar határon. "A Balatont mint teret a mű a közelmúlt kollektív emlékezete alapján ábrázolja" – írja Zsigmond Anikó A Balaton mint az emlékezet tere a kortárs német nyelvű prózában című tanulmányában. (Filológiai Közlöny 2011/3.)

S ha már a szövegtérben felidéztük a 60-as, 70-es éveket, a belső képeket most váltsuk át mozgókká. Ha van egy szabad óránk, üljünk le és nézzük meg Papp Gábor Zsigmond Balaton retró című dokumentumfilmjét, a nagysikerű Budapest retró balatoni párját. A rendező a kádári konszolidáció éveinek balatoni világát bemutatva arra keresi a választ, mi is a titka a Balatonnak, jelen összeállításunk sem törekedett másra, Cholnoky Jenő szavait idézve:

„…ismertetjük a Balatont mindenki előtt, aki máris szereti, és megszerettetjük azokkal, akik még nem lettek a szerelmesei.”

Balaton retró (Balatoni sport) 

színes, magyar dokumentumfilm, 82 perc, 2007.

rendező: Papp Gábor Zsigmond

A Balaton könyve: Olvasókönyv mindazoknak, akik tavunkat még jobban szeretnék megismerni.
2. bőv. kiad. Balatonfüred: NABE, 2002.

Balatoni szívhalászat: Magyar írók novellái
Budapest: Noran Libro, 2012.

Békebeli Balaton
Budapest: Eri K., 2005.

Cholnoky Jenő: Balaton
Budapest: Franklin -Társulat, 1937.

Dornyay Béla -Vigyázó János: Balaton és környékének részletes kalauza
Budapest: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, 2012.

Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül
Veszprém: Vitis Aureus, 2007.

Jeney Zoltán: Rév Fülöp: balatóniai lovagregény
Budapest: Kolibri, 2012.

Jeney Zoltán: Rév Fülöp Fajszföldön
Budapest: Kolibri, 2013.

Kiss Noémi: Balaton
Budapest: Magvető, 2020.

A mindig szép Balaton: Válogatás Cholnoky Jenő írásaiból (1914-1944)
Balatonfüred-Veszprém, 2004.

Nyulász Péter: Helka: a Burok-völgy árnyai
Budakeszi: Betűtészta K., 2011.

Nyulász Péter: Ciprián - A Balaton hercege
Budakeszi: Betűtészta K., 2014.

Podmaniczky Szilárd: Balatoni világok
Szeged: Podmaniczky Műv. Alapítvány, 2010.

Ingo Schulze: Adam és Evelyn
Ford.: Nádori Lídia
Budapest: Európa, 2009.

„A Balaton – mint látni fogjuk – az ember szervezetére nemcsak azáltal gyakorol gyógyító hatást, hogy vizében megfürdünk, hanem mindazon éghajlati tényezők együttes közreműködése által is, a melyek ezen vidéknek sajátos jelleget kölcsönöznek s a melyek ezen – más vidékektől némileg eltérő – sajátságaikat nagyrészt éppen a Balaton jelenlétének köszönhetik. Mindazon változásokban tehát, a melyeket azokon, kik itt tartózkodnak vagy tartózkodtak, észlelhetünk, nemcsak a tó hőmérsékének és hullámcsapásának, illetve ezeknek a fürdés alkalmával érvényesülő behatásának, hanem ezen vidék éghajlati viszonyainak is jelentős részük van.”

Dr. Lenkei Vilmos Dani: A Balaton hatása az ember szervezetére In: A Budapesti Orvosi Újság Tudományos Közleményei, 1911.

Azúrkék világ: az Adria irodalma

"A végtelenséget, a nagyvilág kapuját jelentő tenger nekünk, magyaroknak – kétség nem férhet hozzá – a kék Adria. Ez a tenger van hozzánk a legközelebb, és a magyar-horvát állami közösség évszázadai okán ez az egyetlen, amelyhez van történelmi közünk. Így a magyar művelődés múltjában is gazdag színekkel jelenik meg latin krónikáinktól kezdve, melyek beszámolnak Könyves Kálmán útjáról Dalmáciába vagy IV. Béla meneküléséről. Az Adriai tengernek szirénája pedig maga a költő és hadvezér Zrínyi Miklós. Az Adria-élmény – vágyakozás és kíváncsiság, a mediterrán világ iránti vonzalom – számos változatát megtaláljuk későbbi irodalmunkban is, a romantika korától kezdve szinte folyamatosan a XX. század közepéig” – írja a Magyar írók az Adrián bevezetőjében Kiss Gy. Csaba, a kötet szerkesztője.

Az antológia a XIX. század közepétől a második világháború végéig megjelent szépirodalmi művekből válogat. A szerzők között szerepel Jókai Mór, aki két regényében is foglalkozott az adriai tájakkal (A játékos, aki nyer – 1882; A három márványfej – 1887), Molnár Ferenc több műve Fiuméban és környékén játszódik. Herczeg Ferenc saját vitorlásával megtett kalandjait írta meg Szelek szárnyán címmel. Hunyady Sándor, Márai Sándor és Heltai Jenő a századforduló jellegzetes elbeszélői formáiban idézik meg az adriai tengert. Kosztolányi Dezső 1914 előtti nyaralásainak emlékét idézi meg az Esti Kornélban. Az esszéíró Hamvas Béla és Szentkuthy Miklós a mediterrán világban szemlélődnek.

Szintén Kiss Gy. Csaba szerkesztésében jelent meg az Adriai képek: magyar útirajzok című antológia. Az összeállításban 17 szerző szerepel, a XVIII. század végétől az 1930-as évekig kísérheti végig az olvasó a magyar földrajztudósok, utazók, politikusok szemével az Adriai-tenger állat- és növényvilágát, a szigetek életét. Részleteket olvashatunk Teleki Domokos útirajzíró Hazai utazások című könyvéből, Leidenfrost Gyula (1885-1967) tengerkutató, biológus 1937-ben kiadott Kék Adria című művéből, és Kenedi Géza, az első komoly bédekkeríró könyvéből, amely Fiume, Abbázia, Kvarnero címmel jelent meg 1884-ben. 1859 és 1861 között katonai szolgálatát töltötte az adriai partokon Herman Ottó, aki úti naplójában örökítette meg benyomásait.

Az útirajzok után fontos kiemelni két történelmi munkát, amelyek a térség széles körű földrajzi, történeti, kulturális áttekintését adják. Az egyik a Borovszky Samu szerkesztésében megjelent Magyarország vármegyéi és városai 6. kötete, a Fiume és a magyar-horváth tengerpart (1900), a másik az Osztrák-magyar monarchia írásban és képben című monumentális munka, amelynek a térségre vonatkozó kötetei: Az osztrák tengermellék és Dalmáczia (1892), Fiume és Horváth-Szlavonország, Bosznia és Herczegovina (1901). Mindkét munkát olvashatjuk már online változatban is.

Időzzünk még egy kicsit a századfordulón, s nézzünk bele a Magyar Adria Egyesület gondozásában, 1911 és 1944 között, Fiuméban megjelenő, a Tenger című lap 1912-es évfolyamába, amely szintén elérhető elektronikus formában is. Olvashatunk a különböző tengerek parti homokjának keletkezéséről és a homokszemek alakjáról, a Titanic gőzös 1912. ápr. 14-i katasztrófájáról, megismerhetjük a hadihajózás tízparancsolatát, amelynek a X. pontja: Mérlegelj és merészelj, bemutatják a lübecki Drager cég első tömlőnélküli búvár-készülékét, amelynek percenként 2 liter élenyt (oxigént) kell fejlesztenie, s beszámolnak arról is, hogy Trieszt közelében a halászok rekord mennyiségű, 80.000 kg halat fogtak egyetlen húzással.

Evezzünk át a XXI. századba, Predrag Matvejević A Földközi-tenger: tájak, népek, kultúrák (2006) (mediterrán breviárium) című könyve három részből áll. Az elsőben, a Breviáriumban a világítótornyok, halpiacok, sirályok, tengeri szelek stb. jellegzetességeiről olvashatunk. Az elrendezés ugyan enciklopédikus, de az esszéisztikus elbeszélésmód személyes élményeinket és olvasmányainkat egyaránt felidézi. A második részben (Térképek) a régi térképeket hívja segítségül az utazáshoz, s közben a kartográfia tudományának történetével és fajtáival is megismerkedhetünk. A harmadikban, a Glosszáriumban, a tengerrel, mediterránummal kapcsolatos kifejezések eredetét magyarázza. A görögök például többféleképpen nevezték a tengert: a tenger mint anyag: pelagosz, mint látvány: pontosz, mint térség és út: thalassza, de a hajók, a szigetek formáinak számtalan változatáról, a növény- és állatvilág, a mediterrán élet jellegzetes világának eredetéről is olvashatunk.

Fiume városa jelentős szerepet töltött be a magyar történelemben és kultúrában egyaránt.

2003. okt. 3-4-én Fiume és a magyar kultúra címmel szimpóziumot rendeztek Fiuméban, hogy föltárják azt a gazdag kulturális hagyományt, amit a város magyar kapcsolatai jelentettek a XIX. században és a XX. század első felében. A tanácskozás anyaga Fiume és a magyar kultúra (2004) címmel könyv formájában is megjelent 2004-ben Kiss Gy. Csaba szerkesztésében. A bevezető előadást Nedjeljko Fabrio, A város az Adrián szerzője tartotta. A konferencia előadó között találjuk Fábri Annát, Mann Jolánt, Fried Ilonát, akinek két könyve is Fiuméval foglalkozik (Emlékek városa, Fiume (2001), Fiume (2004). Kósa László Az Észak-Adria mint üdülőhely az Osztrák-Magyar Monarchiában című előadásában a XIX. század második felében gyors fejlődésnek induló Kvarner-öböl és Isztria fürdőkultúráját mutatja be. A legnépszerűbb két üdülőhely Abbázia és Crikvenica volt, a magyar írók által is kedvelt fürdővárosról 1895-ben már azt írták: „kitűnő tartózkodási helye az üdülőknek és az élet harcában kifáradt, kimerült egyéneknek.” Járt itt Mikszáth Kálmán, Herczeg Ferenc, Ady és Molnár Ferenc is.

Ladányi István a Fiume a magyar népi emlékezetben című előadásában egy másik oldaláról mutatja be Fiumét, nevezetesen a hadihajók és kivándorlóhajók kikötőjeként. 1873 és 1913 között 1,3 millióan emigráltak Amerikába, s a kivándorlók jelentős hányada Fiumében szállt hajóra. Az ún. kivándorlódalok soraiban az Adria a hazától való elszakadást jelenti: /„Adria hűs tenger, játszik a hulláma, /Azon menek, kis angyalom, Dél-Amerikába”/

Domonkos László A kicserélt város (2010) című könyvének gerincét Fiume történetének áttekintése adja (a bevezető tanulmányt Mák Ferenc írta), s olyan politikai, kultúrtörténeti érdekességre hívja fel a figyelmünket, mint Jókai Mórnak az 1861-ben tett fiumei látogatását követően az Országgyűlés ülésén elhangzott felszólalása: „Fiume nem szerelmes se belénk, se a horvátokba csupa merő sympathiából, de ragaszkodik hozzánk helyesen felfogott önérdekből; s mi viszont gyámolítjuk Fiumét helyesen felfogott állami érdekből, s ezen reális érdekek kielégítésében Horvát-Szlavonországnak éppen úgy van része, mint nekünk. De nemzetiségi propagandát csinálni se az egyikünk, se a másikunk ne menjen oda, mert csukott ajtókra talál.” Kánya Emília, aki 20 évig élt lányával Fiumében, Réges-régi idők – Egy 19. századi írónő emlékiratai című kötetében megrajzolta Fiume mindennapi életét, magyar polgárait. Ám Domonkos könyvéből megismerhetjük Fiume mai arcát is, interkulturális közvetítő szerepét, s a további tájékozódásunkat kiváló bibliográfia, névmutató és képanyag segíti.

Összeállításunk végén az Adria világához szorosan kötődő két kortárs szerző munkáiról szólunk. Az egyik a horvát új-történelmi regényként emlegetett Nedjeljko Fabrio Adria- trilógiája: (Város az Adrián (1994), Bereniké fürtje (2004), Triemeron (2006). A regényfolyam tere Fiume és az adriai partok, ahol horvátok, magyarok, olaszok életútjai kereszteződnek, a másfél évszázadnyi időszakot átfogó trilógiában felvázolt szereplők az európai politikai döntések szenvedő alanyai. „Regényeimben a kisemberek szenvednek a történelemtől; mindig akkor válnak áldozattá, amikor elhiszik, hogy a történelem egy új világba vezeti el őket. Ez egy új történelemszemlélet, amely szerint a történelem meddőség, halál, őrület” – nyilatkozta az író a Város az Adrián magyar kiadása alkalmából a Magyar Narancs 1995. június 1-i számában.

A vajdasági Palicson élő Tolnai Ottó verseinek egyik fő motívuma a mediterránum, az Adria, az azúr világa. A hatvanas évek Adria verseire (Sirálymellcsont, 1967) a tenger birtoklása jellemző, a teljes azonosulás a közeggel, a nyolcvanas éveket a legitimációs igény hatja át (Vidéki Orfeusz 1983), a Balkáni babérban (2001) az éltető közeg elvesztése kerül a középpontba – írja Ladányi István A Sirálymellcsonttól a Balkáni babérig : az Adria-motívum változásai Tolnai Ottó költészetében című tanulmányában.

Az Árvacsáth (1992) című kötet egyik vezérmotívuma is az Adria:

árvacsáth

még elbujdoshatnék valamelyik kis adriai szigeten

tán azon (nem emlékszem már a nevére pedig a tanti

kizárólag csak ott azon a szigeten volt hajlandó

üdülni ott azon amelyen sűrű őserdő nőtt

és a közepén édesvizű kis tó csillog

csak ott azon mert hát palics nélkül

a tengeren sem tudtunk meglenni)

még elbujdoshatnék valamelyik kis adriai szigeten

csak vinném hordanám át a vásznakra a kéket

amelyek valójában zöldek

ezt désiré írta egy raguzai anzixon

mármint hogy azért isteni adriánkon a kék mert zöld

én meg visszaírtam neki

hiszen mégiscsak én vagyok a családban a piktor

visszaírtam és nem csak azért hogy megzavarjam kissé a poétát

visszaírtam neki hogy azaz indigó

igen adriánk nekem mind inkább indigóban ég