Ó, be jó itt!... Veteményeskertünk ajtaja megett, melyen a gyümölcsösbe járnak, a sövényt vastagon befutotta a komló, amely általfonódik egy szép kökényfácskára, és ezen nyájas boltozat alatt áll az én kis asztalkám, amelynél oly jóízű az olvasás. Ide lopom ki magamat sok vasárnap délutánján és sok korán reggelen, mikor senki sem lát, senki sem bánt. Itt olvasok orozva, itt írok, itt sírok orozva.”

2020. július 5., vasárnap

Tolnai Ottó: árvacsáth

A vajdasági művészeti-irodalmi élet kiemelkedő alakja, az idén nyolcvan esztendős Tolnai Ottó költészetének emlékezetes remeklése az árvacsáth című versciklus. Csáth Gézát, az egykori századforduló novellistáját, zenekritikusát nemcsak a közös szülőföld köti össze Tolnaival, hanem extázisig fokozott érzékenysége is a világ semmis kis csodái iránt.

árvacsáth

valaki a récékről beszélt palicson
vermes jégvitorlásnak rekonstruálása közben
a récékről kisbukókról
és engem akárha kettéfűrészelt volna valami
már bizony kisbukó nem leszek
ha más nem hát bukásom lesz tőkém
(tőkésréce)
és akkor bent a tavon hirtelen
akkorát bődült a rianás
hogy a parti hóbuckába ugrottam meredek fejest
hát ez egy szép kis bukás volt
szólt oda valaki a startoló jégvitorlásról

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése